Kovács Béla szobra
5. Állomás
Balaton utca
Az átmeneti évek során – amikor a hidegháború mindinkább kettészakította a világot – Magyarországon még nem következett be teljesen a diktatórikus kommunista hatalomátvétel, de figyelmeztető jelek sokasága tűnt fel:
megközelítőleg 1 millió magyart vittek el szovjet kényszermunkatáborokba, ún. malenkij robotra (kis munkára) és politikai elítélteket a GULAG-ra.
a civil és vallási egyletek működésének korlátozása megkezdődött.
B-listázás bevezetése, azaz a politikailag nem megbízható személyek eltávolítása a közigazgatásból.
1947. február 25-én Kovács Bélát, a Kisgazda párt főtitkárát a Szovjetunióba hurcolták.
Az elhurcolás napja lett később a kommunizmus áldozatainak emléknapja, mert ez volt az a dátum, amikor Magyarországon szimbolikusan és valójában is megszűnt a jogállamiság. A koholt vádakkal elítélt politikus először magyarországi, majd ausztriai börtönökbe került, végül 25 év szovjet kényszermunkára ítélték, bírósági tárgyalás nélkül. A legtöbb forrás szerint a Gulagra vitték, de valójában szovjet börtönökben szenvedett és csak 1955 novemberében jöhetett haza, Placid atyával közösen érkezett meg Magyarországra. De nem jöhetett azonnal Budapestre, először Jászberényben tartották vizsgálati fogságban, majd a fővárosban őrizték és 1956 áprilisában engedték haza. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején részt vett a kisgazdapárt újraszervezésében. A forradalmi kormányban pozíciót vállalt: előbb földművelésügyi, majd államminiszter lett. A szabadságharc bukását követően a békés megoldásban, lezárásban hitt, de miután szembesült a kegyetlen megtorlással, visszavonult és szülővárosában, Pécsen hunyt el 51 évesen, 1959. június 21-én. 1989-ben rehabilitálták.
Az átmeneti koalíciós éveket követően Rákosi Mátyás 1947. május 31-én bejelentette Nagy Ferenc kisgazda miniszterelnök lemondását, de erről az érintett csak később értesült. Helyére már csak amolyan bábként Dinnyés Lajos került. 1947. július 23-án a nemzetgyűlés új választójogi törvényt fogadott el, amely szűkítette a választók és a választhatók körét, ezáltal kizárva a választásokból a svábokat, az úgynevezett B listásokat, a magyar–csehszlovák lakosságcsere jegyében Magyarországra települteket, az országgyűlési képviselőket és számos még létező egyesület vezetőjét. A választás napján országosan hatvan–százezer darab kék színű szavazólapot osztottak ki Rákosiék kommunista ifjaknak, szimpatizánsoknak, vasutasoknak, választási ellenőröknek. Ők az ország számos pontján leadták voksukat azzal az ürüggyel, hogy nem tartózkodtak lakóhelyükön a nevezett napon. A Rajk László által vezetett belügyi szervekhez számos megkeresés érkezett e nap után, de ezeket a legnagyobb titokként kezelték. A Rákosi Mátyás által irányított Magyar Kommunista Párt, a propaganda-hadjáratnak, a választási törvénymódosításnak, a céduláknak, a szavazóturnénak és az úgynevezett prémiumos rendszer bevezetésének köszönhetően, megnyerte a választást. Úgy, hogy 750 ezer választópolgár nem szavazhatott, az aktivisták pedig megközelítőleg tíz-húsz szavazatot adtak le fejenként. A testvérpártot, a szociáldemokratákat már befolyásuk alá vonták, a polgári, ellenzéki és szövetséges parasztpártok likvidálása folyamatossá vált. 1948-ra már csak a keresztény világnézeti alapon álló Demokrata Néppárt 62 képviselője maradt az MKP ellenében az Országgyűlésben, de ez az állapot sem tartott sokáig.
1948-ban – a fordulat évében – lényegében megtörtént Magyarországon a kommunista hatalomátvétel, melynek eredményeként lezajlott:
az egyházi iskolák államosítása.
a bankok államosítása.
az üzemek és gyárak államosítása.
folytatódott a politikai tisztogatása: koncepciós perek sokasága indult, indokolatlan bebörtönzések kezdődtek, halálos ítéletek születtek.
létrejöttek az államhatalom erőszakszervezetei: a politikai rendőrség, amely Államvédelmi Osztály, később Államvédelmi Hatóság néven irányította az eljárás alá vontak, elítéltek bántalmazását, megfélemlítését, élén Péter Gáborral.
a történelmi egyházak vezetőinek letartóztatása, a katolikus egyház ikonikus alakjának, Mindszenty József bíboros-hercegprímásnak meghurcolása, bebörtönzése.
1948-ban Magyarországon kiépült a totális, kommunista diktatúra. A börtönök megteltek, ezért hamarosan létrejött az ún. magyar Gulag, azaz a munka- és internálótáborok sokasága (Oroszlány, Recsk, Kistarcsa, Tiszalök). 1949-ben megszületett a sztálinista új magyar alkotmány. Időközben megkezdődött a nehéz- és a hadiipar indokolatlan fejlesztése, az ún. tervutasításos rendszer bevezetése, a mezőgazdaságban pedig az erőszakos szövetkezetesítés folyamata és a társadalmat végletekig kiszipolyozó beszolgáltatási rendszer.
Az 1950-es évek elejére Magyarországon, a szovjet kényszermunkatáborok mintájára, a kommunista vezetés létrehozta az ún. magyar gulagot. Kényszermunkatáborok jöttek létre Recsken, Tiszalökön, Kazincbarcikán, Csolnokon, Tatabányán, Oroszlányban, ún. zárt táborokat pedig elsősorban kitelepített családoknak hoztak létre a Hortobágyon. Az első, az Államvédelmi Hatóság által megnyitott internálótábor, amely gyűjtőtáborként működött, Kistarcsán jött létre 1950-ben, majd ezt követte az egyik leghíresebb, a recski tábor megnyitása 1950 júliusában. A kommunista diktatúra ideje alatt a szovjet mintára létrehozott, később az Államvédelmi Hatóság (ÁVH) által felügyelt Közérdekű Munkák Igazgatósága (KÖMI) harmincnál is több kényszermunkatábort működtetett hazánkban.
Sztálin halálát követően Magyarországon is a viszonylagos enyhülés politikája kezdődött meg, amely nem járt ugyan a diktatúra megszűnésével, de Nagy Imre miniszterelnök 1953 nyarán felszámolta az internáló- és kényszermunkatáborokat. A rabokat azonban ezt követően is rendőrhatósági felügyelet alá helyeztek, titoktartási nyilatkozatot kellett aláírniuk és a legtöbb esetben nem térhettek vissza egykori lakóhelyükre. Az utolsó recski rabok 1953 szeptemberében hagyták el a tábort, amit ezután szinte teljesen elbontottak.
Kovács Béla (1908-1959) szobra az Országgyűlési Irodaház mellett a Széchenyi rakparton áll. 2002-ben avatták fel Kligl Sándor alkotását. Fehér lepellel letakart emelvényből kiemelkedő talpazaton álló férfi bronz alak, az előtte lévő korlátra támaszkodva. A felirat az elején: "KOVÁCS BÉLA/1908 - 1959". Oldalán: „A szovjet hatóságok által ártatlanul elhurcolt államférfi.”
Kovács Béla (1908-1959) kisgazdapárti politikus, egykori földművelésügyi miniszter szobra az Országgyűlés Irodaháza mellett a Széchenyi rakparton. Kligl Sándor szobrászművész alkotása 2002-ből.