Szovjet hősi emlékmű

A második világháború végén a szovjet csapatok megszállták Magyarországot, a hatalom az ún. Szövetséges Ellenőrző Bizottság (SZEB), azaz a szovjetek kezébe került. A kommunista, diktatórikus berendezkedésű Szovjetunió vezetősége Magyarországon is megkezdte a totális hatalomátvételt. Moszkvából megérkeztek az ott kiképzett pártemberek: Rákosi Mátyás, Gerő Ernő, Nagy Imre, Révai József, akiknek feladata lett a magyarországi kommunista uralom kiépítésének irányítása.

1945-ben még úgy tűnt, hogy a hazai demokratikus pártok felülkerekedhetnek: a Független Kisgazdapárt, Nemzeti Parasztpárt, Szociáldemokrata Párt, Demokrata Párt az őszi választásokon jól szerepelt. A választást elsöprő fölénnyel a Független Kisgazdapárt nyerte meg, de a SZEB nyomására a kommunistákkal koalícióban kellett kormányt alakítaniuk. Tildy Zoltán kisgazdapárti miniszterelnök mellé így került a kormányba Rajk László és Gerő Ernő.

1946. február 1-jén Magyarországon kikiáltották a köztársaságot, lezajlott egy formális földosztás, elsősorban a kisparaszti réteg megnyerésére. A nagymértékű infláció következményeként bevezették a forintot, időközben pedig a párizsi békeszerződés is megtörtént, amely a gazdaságilag instabil országra még nagyobb terhet rótt. Rögzültek a korábbi, trianoni békediktátumban kiszabott országhatárok, valamint 300 millió dollár megfizetésére kötelezték Magyarországot. A párizsi békeszerződés deklarálta a szovjet csapatok magyarországi tartózkodásának folytonosságot. Időközben azonban egyre nagyobb teret nyert Magyarországon is a kommunista párt, amely az 1948-as totális hatalomátvételhez vezetett.

A máig álló egyetlen szovjet emlékmű Budapest egyik legimpozánsabb terén, a fővárosi Szabadság téren áll. Magyarországon a szovjet csapatok benyomulását követően 1945 és 1948 között 10 emlékművet avattak fel a szovjetek tiszteletére, amelyek mindegyikét, egy kivétellel, 1956-ban megsemmisítették.

A Szabadság téri emlékművet együtt avatták fel – rohamtempóban – 1945. május 1-jén, a Gellért és a Vigadó téren álló emlékművekkel. A szovjetek által építtetett, a Polgármesteri Hivatalnál engedélyeztetett Szabadság téri Szovjet Hősi Emlékmű Antal Károly alkotása: 15 méter magas, két 300x150 cm-es domborművel övezett. A déli dombormű ábrázolásokon 8 szovjet katona látható, az északin pedig négy katona, valamint egy sebesült és egy ápoló. Ezen kívül szerepel rajta az Országház, a Klotild palota és az Erzsébet-híd képe is. Feliratként pedig azt olvashatjuk, magyarul és cirill írással, mindkét oldalon, hogy „Dicsőség a felszabadító szovjet hősöknek”.

A Szabadság téri emlékmű felállításához eltávolították az irrendetnának nevezett négy szobrot és az ereklyés országzászlót. Ez utóbbinak anyagát be is építették az új emlékműbe. Az országrészek szobrai még az avatáson láthatók voltak, ezeket a későbbiek során a Szent István bazilika pincéjébe vitték, majd megsemmisítették. A hősi emlékművön egyébként 10 szovjet katona neve szerepel, akiknek maradványait itt temették el.

Maga az avatóünnepség is hasonlóképpen „erőteljes” volt a szovjetek részéről, mint maga az emlékmű. A díszszemlén maga Malinovszkij marsall mondott oroszul, tolmács nélkül beszédet, de jelen volt még Dálnoki Miklós Béla miniszterelnök és Faragho Gábor közellátási miniszter. A szovjet himnusz kétszer is felcsendült, a magyart mellőzték. Ezzel egyidőben avatták fel a két másik, említett emlékművet.